Magamról

Fóris Marietta vagyok - hivatásom szerint óvodapedagógus és képzett családkonzulens.

1980 óta enyém a legszebb hivatás, óvodapedagógusként a gyermeki lélek közelében lehetek és aktív közreműködéssel együtt lehetek az óvoda csodálatos világában a kicsikkel. Segíthetem testi-lelki fejlődésüket, és részese lehetek egy csodálatos folyamatnak - ahogyan a megérkező aprócska három évesből iskolaéretté válik a kisgyermek. Szakmai utam során folyamatos képzésekkel és a korszerű oktatási módszerek megismerésével egyre inkább fontosnak éreztem a gyermeki szükségletek mentén történő óvodai nevelés és az egyéni, differenciált bánásmód fontosságát, a családokkal való együttműködést, a partneri viszony kialakítását. Mindezek azonban olykor nehézségekbe ütköztek, a családokkal történő educatió, segítő beszélgetés olykor sok kérdést felvetett számomra. 

Ez volt a motiváció, így 2010-ben megismerkedtem a Magyar Családterápiás Egyesület akkreditált képzésével a családterápiával, diplomámat a Wesley János Lelkészképző Főiskolán szereztem 2012-ben. Azóta a rendszerszemléletben való gondolkodás nemcsak az óvodai családokkal történő munkámban, de a saját életemben, és a velem együttgondolkodó családok, párok életében is nagy változás, előrelépést hozott. Komplex lett az óvodapedagógusi és a családterápiás munkám,  - a rendszerszemléletben gondolkodás, az önismeret és a szupervízió segítségével a segítő beszélgetések változásokat eredményeznek a hozzám fordulók életében. 

Kétlaki életet élek - "nekem a Balaton a Riviéra" - ezért Siófok és Budapest között ingázom.

Budapesten lévő magánóvodámat vezetem, mellette aktív segítője vagyok az egyéni életutakon, párkapcsolatokban és a családokban előforduló nehézségekben, elakadásokban -  Siófokon és Budapesten is.

A Magyar Családterápiás Egyesület névjegyzékében szereplő családkonzulens vagyok, pedagógusi hivatásomban óvodapedagógusi és intézményvezetői munkám mellett Európai Uniós ERASMUS+ pályázatok megírásával és koordinálásával nemzetközi pedagógusképzéseket szervezek, családterápiás ismereteim felhasználásával előadásokat tartok konferenciákon, nevelőtestületekben, publikálok. 

Egy nő vagyok...egy kislány, egy nagylány, egy gyenge, egy erős, egy félénk, egy harcos, egy határozott, egy határozatlan...egy gyermeteg, egy fiatal, egy öreg...egy bölcs, egy tudatlan...sokszor maximalista, máskor meg kit érdekel...precíz, pontos, halogató, rendszerető, káoszt teremtő, extroveltált, máskor introvertált..."CSAK" egy EMBER vagyok...egy földi halandó, aki az élet útjain kezdetektől, tán még azelőttről tapasztalatokat, érzéseket, megéléseket, szenvedést és gyümölcsöző pillanatokat gyűjt. Az út, amin járok, olykor ösvény, hol kanyargós, hol egyenes, hol virágos rétekre visz, máskor meg a sötét erdő fogad. Van, amikor járda, van, amikor kockakővel kirakott, és bizony minden úton lehet olykor botladozni. Néha lehorzsolom a térdemet...meg a lelkemet is olykor aztán felállok, megkapaszkodom magamban és tovább megyek. Van, amikor az út elágazik...nemcsak két irányba...néha zsákutca is van...minden utcában, ösvényen jártam már úgy érzem. Ismeretlen utakon pedig az eddigiek vezetnek, - önmagam kezét megmarkolom, és lépkedek, óvatosan. Máskor óvatlanul. Szoktam sírni, és önfeledten kacagni is. Vannak sikereim, és élek át kudarcokat is. Akadnak támogatóim, és találkozom mérgező emberekkel én is. Sokszor szárnyalok, ám időnként én is a földre tudok kerülni...élek...átélek, és túlélek...megélek, hiszek, bízom, segítek és néha engem segítenek. Az életem életszagú. Élet-édes és olykor élet-keserű...de egyensúlyban vagyok ebben.

Szeretek és szeretve vagyok. 

Imádom a családomat, házasságban élek, egy lányom és egy fiam van - egy 4,5 éves fiú unokám van, egy kis királyfi, a fiam gyermeke, és nemsokára egy kis királylány érkezik mellé, a lányomtól. 

Tudom, milyen mérgező szülők mellett felnőni, és azt is megismertem, milyen egy rossz házasságban élni és ebben gyermekeket nevelni. Tudom, és gyakorlom, hogy a következő esély egy új lehetőség a hibajavításra. Ismerem a mozaikcsalád minden csodáját és gyötrelmét. 

Tudom, hogy vannak mostohák és édes mostohák, - mint a mesében is. Tudom, hogy olykor az édes szülők mostohábbak a mostoháknál. Tudom, és hiszem, hogy minden onnan indul és oda visz vissza, hogy megkaptuk-e gyermekként a feltétel nélküli szeretetet, a gondoskodást és a figyelmet. 

Ám sokminden mindezek mellett rajtunk is múlik...azon, hogy képesek vagyunk-e megfogni a saját kezünket, és rálépni az önismeret szövevényes és fájdalmas útjára! Ez egyedül a saját döntésünk és felelősségünk!
Ezen az úton - ha megtisztel a bizalmával - elkísérem. Olykor jó lehet meg megkapaszkodni egy-egy göröngyösebb ösvényen!